The Honeycombs: All System Go! (1965)
Ki ne ismerné az 1964-es év egyik legnagyobb slágerét, az angol The Honeycombs együttes ,,Have I The Right” című számát. Nos, az együttes mindössze - ide nem értve a kislemezeket - két nagylemezt adott ki 1964 és 1965 között, melyek közül a második, 1965-ös volt az ,,All System Go!”.
Joe Meek (RGM Sound Production), a legendás producer hangmérnök ismét remekelt! Fantasztikus számok, csodás utánozhatatlan hangzás, remek lemezborító! Már a borítóról is látszik egyébként, hogy a zenekar tagcserén esett át, mivel a ritmusgitáros Martin Murray személyét Peter Pye váltotta fel. Ha nem tudja az ember, akkor mindez fel sem tűnik, annyira egyben van a hangzás. Az egészben az a vicces, hogy a lemezkiadó is Pye (Records) volt.
Az albumot a Pye Records kizárólag monó (NPL 18132) változatban jelentette meg, ahogy azt a korábbi nagylemeznél is tette. Az más kérdés, hogy a későbbi CD-lemezen kiadott változatokon már egy újrakevert sztereó felvétel hallható (Sequel Records/ NEX CD 125; Repertoire Records/RR 4121 WZ). Ezek is szuperül szólnak annak, aki nem hallotta az eredeti monó felvételeket, mivel attól ki lehet feküdni! Őrületesen jó felvétel! Egyébként a sztereó változat további hangszeres rájátszásokat is tartalmaz.
Szokatlan módon az Egyesült Államokban nem adták ki az ,,All System Go!” nagylemezt, de Kanadában - némileg módosított borítóval - igen (Pye Records NPL 30073). Sőt még Ausztráliában (Astor Records PLP 1150) és Új-Zélandon (Pye Records NPL 18132) is megjelent.
A szokásos tizennégy felvételen Denny D’ell (ének); Honey Lantree (dob); Allan Ward (szólógitár); Peter Pye (ritmusgitár) és Honey testvére John Lantree (basszusgitár) játszanak. Joe Meek ötlete volt - Bob Evans segítségével - két szám erejéig szaxofont (,,I Can’t Stop”) és fuvolát (,,Our Day Will Come”) is megszólaltatni.
A számok jellemzően feldogozások, ám a házi szerzőjük, Howard Blaikley is remekelt négy számmal, az új gitáros, Peter Pye is írt egyet, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül Joe Meek két szerzeményét sem!
A címadó, ,,I Can’t Stop” című szám külföldön még 1964-ben kislemezen napvilágot látott. Mellesleg az ,,All System Go” szám vonatkozásában csak a süketnek nem tűnik fel a ,,Have I The Right” dobolási stílusa. Eszméletlen jó a torzítós gitár hangzása is! Fantasztikusan jó dallamú a ,,Totem Pole” című instrumentális felvétel (Joe Meek). Az ,,Ooee Train” című szám szinte lábdobogásra késztet dögös ritmusával. Óriási ötlet a dobverők, a csörgődob és a gitár segítségével vonatzakatolást imitálni! Fantasztikus hangzású a lírai ,,Something I Had To Tell You”, amit a zenekar dobosa, Honey énekel. A korábban az ugyancsak angol The Merseybeat zenekar számának (,,Our Day Will Come”) fuvolás feldolgozása is zseniális ötlet volt. A másik - kissé gyors dallamú - lírai szám is nagyon jól sikerült (,,Love In Tokyo”). Végül a legendás amerikai énekegyüttes, a The Platters egykori nagy slágere, a ,,My Prayer” is felcsendül.
Maga a házi dalszerzőjük, Howard Blaikley írta a hátoldali barátságos ajánló sorokat, melyből kiderül többek között, hogy az új ritmusgitáros, Peter Pye balkezes, valamint, hogy a csodás hangzásvilágért Joe Meek a ,,felelős”.
És ha már Joe Meeknél tartunk, ő a következő barátságos gondolatokat tette közzé a nagylemez hátoldalán:
,,Csaknem egy év eltelt azóta, hogy az első The Honeycombs nagylemez megjelent, úgy gondolom, hogy egy kezdő, új zenekarhoz képest nagyszerűen sikerült, de ez az év lehetőséget adott a tökélesedés és a saját hangzásvilág kialakításához. Amióta a ,,Have I The Right” világsláger lett, a kritika a The Honeycombs számaiból slágert csinált, és nem volt képes elhinni, hogy egy dobos csaj ilyen jól tud játszani a hangszerén, továbbá, hogy az énekes Dennis hangja legalább annyira dögös és terjedelmes, mint Gene Pitney, vagy Tom Jones hangja, illetve hogy a zenekar minden egyes tagja tökéletes zenész és előadóművész. A nagylemez minden egyes részét a The Honeycombs játszotta és énekelte; a háttér vokált, a zongorát, orgonát, gitárhangzást, dobot és ütősöket. Mindössze a ,,Our Day Will Come” és a ,,I Can’t Stop” számokban játszott egy kissé színesebb hangzás kedvéért fuvolán és szaxofonon a briliáns Bob Evans. Nem csoda, hogy ez a zenekar - a lemezeivel és fellépésével - világméretű sikert könyvelhet el magának.”
Fantasztikus bulizós zene a hatvanas évek első feléből. Aki hozzá tud jutni, ne habozzon a megvételével! Legjobb, ha mind az eredeti monó felvétel, mind pedig a CD-lemezes újrakevert sztereó változat rendelkezésre áll. Egyszerűen bombasztikusak!
