Oliver Nelson: The Blues And The Abstract Truth (1961)

Oliver Nelson: Blues And The Abstract Truth (1961)

Nagy nap lehetett 1961. február 23-a Rudy Van Gelder hangmérnök életében, amikor is a saját stúdiójában megjelent kiváló jazz zenészek játékát rögzíthette. Gondolják csak meg, hat szám került rögzítésre egyhuzamban. Elképesztő magas szakmai színvonal és lehengerlő hangzásvilág jellemzi az e napon rögzítetteket.

A nagylemez egyébként 1961 augusztusában került a lemezboltok polcaira. Kiadásáról a kifejezetten jazz előadók felvételeinek megjelentetésére specializálódott Impulse Records gondoskodott. Hat figyelemfelkeltő felvételt tartalmazott ez a klasszikusnak számító album. Az amerikai szaxofonos, egyben zenekarvezető Oliver Nelson széles teret biztosított zenésztársai - néhol azért valljuk meg a free jazzbe hajló - hangszeres játékának. Senki nem nyom el senkit a felvételeken. Nem hiába, a profi zenészek azok profi zenészek.

A felvételeken - Oliver Nelson (szaxofon) személyén kívül - Eric Dolphy (szaxofon, fuvola), George Barrow (szaxofon), Freddie Hubbard (trombita), Bill Evans (zongora), Paul Chambers (nagybőgő) és Roy Haynes (dob) működött közre. Megjegyzendő, hogy valamennyi szerzemény Oliver Nelsont dicséri.

Az első lemezoldal nyitó felvétel (,,Stolen Moments”) azonnal megadja az album súlyát. Egyszerűen lenyűgöző, atmoszférájába az ember szinte beleborzong! A ,,Hoe-Down” igen élénk, vidám darab. Jó kis pörgős számra sikerült a ,,Cascades” című szerzemény is. A második oldal sem gyenge! A kezdő ,,Yearnin’ ” elegáns dallamvezetése is lenyűgöző. Néhol free jazz betétek előfordulnak benne. A ,,Butch And Butch” is jó kis pörgős felvétel, fantasztikus szólókkal. Végezetül a ,,Teenie’s Blues” harsányságával a ,,Stolen Moments” című számot idézi meg.

Figyelemfelkeltő, igen jól sikerült album a ,,The Blues And The Abstract Truth”, sok improvizációval, fantasztikus hangszeres szólókkal, enyhe free jazz beütésekkel. Aki egyébként ódzkodik a free jazz felvételektől, annak is jó szívvel ajánlható.

Az album eredetileg nyitható borítóval jelent meg, mely külsejében és belsejében is meglehetősen elvontra sikerült. Ezt a kiadó azzal hidalta át, hogy az utánnyomás borítója már normálisabb külsőt és belsőt kapott.