Manfred Mann: As Is (1966)

Manfred Mann: As Is (1966)

Bizonyára sokan ismerik ezt a klasszikus angol rhythm and blues együttest, mely igen gyakran kacsingatott más zenei stílusok, például a pop, a beat és a jazz rock felé. Nos az 1966-os esztendőre a zenekar tagsága drasztikusan megváltozott. Mike Vickers gitáros és Paul Jones énekes távoztak, míg helyükre új zenésztársak érkeztek: Klaus Voormann basszusgitáros és Michael ,,Mike” d’Abo énekes. Maradt tehát az alapító: Manfred Mann (billentyűsök), Mike Hugg (dob, vibrafon) és természetesen a korábbi basszusgitáros, Tom McGuinness, aki ezúttal már a gitáros pozíciójában zenélt tovább.

Nos, a zenekari felállás gyökeres változásokat hozott a zenében is. Ezúttal kijelenthető, hogy elsősorban a beat, másként fogalmazva a popzene irányába mozdult a hangzás. Néhol egy kevés jazz beütéssel persze. Tehát a Fontana Records által 1966. október 21-én - monó (TL 5377) és sztereó (STL 5377) változatban egyaránt - megjelentetett ,,As Is” album már egy merőben új zenei világot tükrözött. Megjegyzendő, hogy Manfred Mann itt használta a mellotron nevű, különleges hangú billentyűs hangszert először (,,Now And Then Thing”), Klaus Voormann pedig - a korábbi zenésztárs, Mike Vickers helyett - fuvolázott (,,Trouble And Tea”), míg Dave Richmond nagybőgőzött néhány felvételen. Az utóbbi zenész egyébként igen rövid ideig, de tagja volt a Manfred Mann együttesnek.

Érdemes tudni a nagylemezzel kapcsolatban, hogy producere ugyanaz a Shel Talmy volt, aki a szintén angol The Who és a The Kinks együttesek felvételeinél bábáskodott. További érdekesség, hogy a nagylemez két egymástól eltérő borítóval is forgalomba került. Az egyiken boltíves fülkékben állnak oly módon, mintha egy kártyalap tükröződése lenne a beállított kép. Az énekes (Mike D’Abo) egymaga piros kabátban felül fejjel lefelé áll, míg a többiek alul normális pozícióban tartózkodnak. Vicces kép valljuk meg. De a másik kép sem mindennapi, mivel azon egy múzeumi gőzmozdonnyal pózolnak. Az sem mellékes, hogy ez utóbbi borítóval kiadott lemezek a drágábbak!

A francia nagylemez változaton meg - az angol kiadással ellentétben, az ,,As Is” nagylemez borítójához képest - a fejjel lefelé állított kép eltűnt és logikusan egymás fölé rendezték a fotókat, de mind a nagylemez számösszeállítását, mind pedig a címét is megváltoztatták (,,Semi-detached, suburban Mr James”).

Aki meghallgatja ezt a csodás nagylemezt, azzal szembesül majd, hogy ez az ,,új" Manfred Mann is kiválóan megállta a helyét a zenei életben. Az 1966-ban rögzített tizenkét felvétel szinte mindegyike dallamos, fantasztikusan hangszerelt, jópofa szövegű. Összesen két szám, egy szokatlan dallamvilágú (,,You’re My Girl”), továbbá egy klasszikus, instrumentális jazz sztenderd (,,Autumn Leaves”) ami kilóg róla. Egyébként a híres Bob Dylan szerzemény, a ,,Just Like A Woman” kislemezre is kimásolásra került.

Az évek során több kiadást is megért. 1983-ban a németek kiadták analóg lemez formátumban (Fontana Records/818013-1Q), majd pedig először a japánok CD-lemezen, méghozzá mind mono, mind sztereó változatban (UICY-9246). Egy év múlva az Umbrella Music is megjelentette a japán kiadáshoz hasonló módon (BROLLYCD1). Bátran kijelenthető, hogy ez az album egy alapmű, melynek ott a helye minden lemezgyűjteményben.