Keef Hartley Band: Halfbreed (1969)
Bizonyára sokan felkapják a fejüket a kiváló dobos nevének hallatára. Nos, aki az angol The Artwoods együttest ismeri, az előtt nem ismeretlen a neve. De aki szereti az angol John Mayall énekes, gitáros, szájharmonikás, billentyűsökön játszó blues zenész korai lemezeit, az találkozhat a nevével azok zenész összeállításin is (,,Crusade”; ,,The Blues Alone”/ 1967).
A ,,Halfbreed” nagylemez, mely az angol Decca Records leányvállalatának - a progresszív rock széles műfaji korlátai közé szorítható zenekarok lemezkiadójának - a Deram Records-nak a jóvoltából, 1969 márciusában látott napvilágot, iskolapéldája a több zenei műfaj ötvözésének (fúziós zene). Elsősorban blues, másodsorban jazz, harmadsorban rock! A lemezkiadó mind monó (DML 1037), mind sztereó (SML 1037) keverésben is piacra dobta. Megjegyzendő, hogy az Egyesült Királyságon kívül, mondjuk például az Egyesült Államokban, csupán sztereó (DES 18024) változatban lehetett hozzájutni.
A felvételi munkálatokra 1968. október 7-én, 9-én, 10-én és 13-án, valamint december 11. és 12. napja között került sor a londoni Decca West Hampstead Studios No. 1-ben. A közreműködő zenészek a zenekari tagok, Miller Anderson (ének, szólógitár); Spit James (gitár); Peter Dines (orgona, csembaló); Gary Thain (basszusgitár) és maga a kiváló dobos, Keef Hartley voltak. A színvonal további emelése érdekében néhány vendégzenész is közreműködött, így különösen Henry Lowther (trombita, hegedű, rézfúvósok); Harry Beckett (trombita); Lyn Dobson (tenorszaxofon, fuvola) és Chris Mercer (tenorszaxofon).
A bevezető szám Keef Hartley és John Mayall közötti telefonbeszélgetést tartalmazza, feltehetően csak stúdió trükknek köszönhetően, és nem ténylegesen (,,Shacked”). Mayall hallható énekesként a ,,Too Much To Take” című felvételen is. Nehéz a ,,Halfbreed” albumról bármit is kiragadni, mivel minden száma egyedi és elragadó és mindössze három felvétel feldolgozás a tíz számból!
A nagylemez nyitható borítójának külseje igen különleges, látható rajta a ,,félvérség” iskolapéldája: a fehér indián! Egyébként a legdrágább nagylemeze volt a Keef Hartley Bandnek, mivel a 2022-es angol árkatalógus szerint egy jó állapotú monó példányért 85, míg egy sztereóért 65 angol fontot kell leszurkolnia az igényes lemezgyűjtőnek. De aki egyszer hozzájutott, az nem igen akar majd tőle megválni!
