John Hammond: Big City Blues (1964)

John Hammond: Big City Blues (1964)

Az amerikai – blues gitáros, énekes, szájharmonikás – John Hammond 1964-ben elkészítette második nagylemezét. A ,,Big City Blues” című album – ellentétben az 1963-ban kiadott ,,John Hammond” címet viselővel már nem akusztikus, egy szál gitáros, szájharmonikás lemezre sikerült, hanem arról vérbeli dögös, tipikus chicagói elektromos bluest hallhatott a nagyérdemű.

John Hammond énekével megidézi a korai, vérbeli fekete blues stílus primitív énekhangzását, megspékelve némi, kifejezetten a fehér blues énekesekre jellemző flegmasággal. A hangzás csodás, egyszerű, de feszes ritmusú. Egységes, tömör hangképet produkált a felvételeken közreműködő öt zenész.

A lemezborító lényegében jól sejteti, hogy mire számíthatunk. Azon ugyanis egy nagyváros kikötője, feltehetően John Hammond szülővárosa, New York látható. Az énekes – tipikus rocker ruhákba öltözve – egy Honda 305 Superhawk motoron ül. A kép üzenete, hogy a nagylemezen hallható zene nem lesz annyira puritán, mint a fekete blues zenészek előadásmódja. A középkategóriás motorkerékpár is inkább a kispolgári világot idézi.

A felvételek 1964-ben kerültek rögzítésre, kiadásukról pedig a Vanguard Records gondoskodott. A ,,Big City Blues” mind monó (VRS-9153), mind sztereó (VSD-79153) változatban a lemezboltok polcaira került. Felvételei jobbnál-jobbak. Szemezgetve közöttük már a lemezindító ,,I’m Ready” (Willie Dixon) is bombasztikus, amit a ,,My Starter Won’t Start” csak tovább fokoz! Aztán itt van a klasszikus Bo Diddley szerzemény, az ,,I’m A Man”, igazán jól sikerült. Fantasztikus hangulatú a ,,Midnight Hour Blues”, olyan mintha alvajáróként, kissé spiccesen menne valaki haza. Igen jól sikerült a ,,Back Door Man”, a másik Willie Dixon szerzemény feldolgozása is. Mose Allison klasszikusa is fantasztikus (,,Live The Life I Love”). Kissé mókásra sikerült a ,,My Babe”, a harmadik Willie Dixon feldolgozás.

A nagylemez felvételein maga John Hammond (gitár, ének, szájharmonika), továbbá Billy Butler és James Spruill (gitár), valamint Jimmy Lewis (basszusgitár) és Bobby Donaldson (dob) működött közre.

Egy lemezgyűjteménybe illő alap blues lemezről van szó. Érdemes mielőbb valamilyen formátumban beszerezni. Bármikor hallgatható album!