Djabe: Flow (2018)

Djabe: Flow (2018)

Az album 2018-ban jelent meg a Djabe rajongók nagy örömére. Jó egynéhány éves zenei tudást, koncert rutint, stúdiómunkát maga mögött hagyva készítette el ezt a klasszikusnak számító albumát a zenekar. Aki ismeri, az tudja, hogy mik a lemez kvalitásai, aki nem ismeri sem a lemezt, sem pedig a zenekart, annak elöljáróban annyit, hogy az együttes zenei stílusa igen vegyes képet mutat. Mi is értendő ez alatt? Hát az, hogy otthonosan mozog a jazz, a folk, a progresszív-rock világában. Nem kifejezetten jó rá a világzene kifejezés, mivel ez alatt legtöbbször valamilyen zenei sokszínűséget szoktak érteni. Ha mindenképpen ragaszkodunk egy átfogó kifejezéshez, akkor a fúziós zene fogalmát lehetne használni.

Nos, ennyit a Djabe zeneiségéről dióhéjban, nézzük magát a ,,Flow” albumot. Szinte minden felvételen improvizációk sora mutatkozik meg. A számok zömét a basszusgitáros, Barabás Tamás szerezte, csupán három felvétel képez ez alól kivételt, ugyanis ezek Égerházi Attila gitárossal közös szerzemények.

Az album - ahogyan azt már megszokhattuk - a GR1993 Records jóvoltából került kiadásra. Szinte, és ezt vehetjük akár szó szerint is, minden formátumban kapható! Kiadásra került CD-lemezen (GR-131), DVD-Audio-Video formátumban (GR-133-3), analóg lemezen (GR-133-1), illetve - még az audiofil zenehallgatók körében is kuriózum számba menő - kétcsatornás magnószalagon (GR-133-2) is. Figyelemre méltó tény, hogy a digitális formátumok kilenc-kilenc, míg az analóg formátumok csupán nyolc-nyolc felvételt tartalmaznak. Mellesleg pont az egyik legjobb szám lett a különbség: ,,Free Fallin’ ”.

A ,,Flow” album különleges a mai zenei világban, mivel az együttes minden munkálatot  - beleértve a felvételeket, a produceri és keverési munkálatokat is - maga látott el. A zenészeken kívül (Égerházi Attila gitár; Barabás Tamás basszusgitár; Kaszás Péter dob; Koós-Hutás Áron trombita, szárnykürt és Nagy János billentyűs hangszerek) csupán a basszusgitáros lánya működött közre (Barabás Kitti). Ezen tehát nem játszik az ex-Genesis gitáros, Steve Hackett.

Többszöri meghallgatást igényel, adott esetben többféle berendezésen, mivel ekkor tapasztalhatjuk meg az album kvalitásait. (Ha valaki szeretne kedvenc könyvére koncentrálni, bátran hallgathatja kis hangerőn az olvasás mellett. Garantáltan segít a koncentrációban.)

Tulajdonképpen egy kerek egészet alkot a ,,Flow”, bár vannak rajta enyhén free-jazz hatásokat mutató, improvizációkba torkolló felvételek is (,,Return To Somewhere”, ,,Turtle Trek”, ,,Curved Mirror”). Ha ki kellene emelni kifejezetten jó dallamvilágú felvételeket, akkor a címadó számot is beleértve, az ,,Another Dive”, a Free Fallin’ ”, a ,,Turtle Trek”, ,,Bubble Dream”, ,,Deep Lights”, valamint a ,,White Bears” lennének azok.

Az albumon érezhető, hogy egy jól összeszokott csapat alkotása, melybe szívét, lelkét beleadta. Érdemes nemcsak a ,,Flow” albummal, hanem más Djabe albumokkal is megismerkedni.