Deep Purple: Whoosh! (2020)

Deep Purple: Whoosh! (2020)

Mintegy háromévi kihagyás után ismét egy klasszikust alkotott az angol Deep Purple együttes. Hangzásvilágában a megelőző két albumot idézi. Dinamikus, dalszövegeivel jövőbe tekintő, ugyanakkor szomorú realitásokat tükröző, mintegy figyelmeztetve az emberiséget, hogy ha így folytatja, annak bizonyosan nem lesz jó vége.

A Whoosh! sorrendben a zenekar 21. stúdióalbuma, 2020. augusztus 7-én jelent meg az earMUSIC kiadó jóvoltából. Érdekesség, hogy az eredeti megjelenést 2020. június 12-ére tervezték, mely kizárólag a koronavírus-járvány miatt maradt el.

A felvételekre az Egyesült Államokban, a hollywoodi Henson Recording Studios-nál, Nashville-ben az Anarchy Studios, az Ocean Way, valamint a The Trecking Room stúdióknál, továbbá Kanadában a torontói Noble Street Studios-nál került sor. De bőven megérte a hosszas stúdiómunka, mivel az Egyesült Királyság albumlistáján az előkelő 4. helyezést érte el. Azonban több országban az 1. helyet is megszerezte, úgy, mint Ausztria, Belgium, Finnország, Németország, vagy mondjuk Svájc.

A lemezen hallható volt Ian Gillan énekes, Roger Glover basszusgitáros, Ian Paice dobos, Steve Morse gitáros és Don Airey billentyűs. Csodálatos csapatmunka, könnyen megjegyezhető dallamok. Azt is mondhatnánk, kissé slágergyanús a lemez, de ez persze jó értelemben értendő. Miért lenne az baj, ha egy lemez tetszik a hallgatóságnak?

Az album két részből áll. Az első felén (ACT 1) hallhatóak a dallamosabb számok, úgymint ,,Throw My Bones”, ,,Drop The Weapon”, ,,We’re All The Same In The Dark”, ,,Nothing At All”, ,,No Need To Shout”, vagy a ,,Step By Step”. Tulajdonképpen egyik jobb felvétel, mint a másik. A ,,Throw My Bones” szám klipje is ütősre sikeredett! Vicces a világunkat külső szemlélőn keresztül láttatni. Ahogy arra fentebb hivatkoztam, már a klip elején látható űrhajós öltözékén visszatükröződik a korábbi, 2017-ben kiadott ,,Infinyt” album jégtörő hajós borítója.

Az album második része (ACT 2) kissé más hangvételű. Ha lehet ezt mondani, még elvontabb, mint az első része. Vegyük például a ,,Man Alive” című számot, illetve annak klipjét. Megrázó illusztrációkkal mutatja be földünket, milyen volt, és milyen lett. Tönkretettük. Itt hangzik el utolsó szóként az album címe: ,,Whoosh!”.

Az album utolsó instrumentális felvétele, az ,,And The Address” pedig megemlékezik az 52 évvel korábbi, azaz 1968-ban megjelent ,,Shades Of Deep Purple” című bemutatkozó lemezről, mivel először az együttes akkor játszotta. További érdekessége a lemeznek, hogy Ian Paice dobos az egyetlen olyan zenekari tag, aki mindkét felvételen játszott. A CD változaton utolsó számként még egy bónusz szám is szerepel, a ,,Dancing In My Sleep”.

A ,,Whoosh” album több változatban - beleértve többfajta Delux változatot is - megjelent. Így  CD-n és analóg lemezen egyaránt kiadásra került, még színes változatokban és bónusz DVD-vel is. Mindenkinek a saját döntése, hogy melyiket választja, egy azonban bizonyos, ezzel a lemezzel mellényúlni nem tud! Jó zenehallgatást mindenkinek.