David Bowie: Bowie 1965! (2013)
Ki ne ismerné a legendás angol gitáros énekes David Bowie személyét? Egy igazi exhibicionista előadó volt. Nos, pályája kezdetén kifejezetten jó rhythm and blues, mod stílusú zenét játszott, persze ekkor még nem önálló előadóként, hanem különböző együttesek tagjaként.
A ,,Bowie 1965!” (GEP 8968/5099995824277) egy négyszámos úgynevezett EP (növelt futamidejű kislemez), melyet 2013. április 20-án dobott piacra a Parlophone Records méghozzá az éppen aktuális ,,Record Store Day” keretében. Kizárólag az eredeti monó felvételek hallhatóak rajta még az 1965-ös Parlophone Records koszakból. Gyakorlatilag két teljes kislemez szólal meg rajta. Az egyiket a The Manish Boys (,,I Pity The Fool”/,,Take My Tip” R 5250), míg a másikat a Davy Jones (And The Lower Third) (,,You’ve Got A Habit Of Leaving”/,,Baby Loves That Way” R 5315) együttesek tagjaként produkálta David Bowie. Ami azonnal feltűnik, hogy az első két felvételen szaxofonon, míg a második két számban szájharmonikán játszik. Mégpedig nem is akár hogyan! Ekkor még nem volt ,,fegyvere” a gitár.
Elsőként vegyük górcső alá a The Manish Boys formációt. Nos, az első két felvételen David Bowie - ekkor még Davie Jones néven - altszaxofonon játszott, míg Woolf Byrne bariton szaxofonon; Paul Rodiguez tenor szaxofonon, trombitán; Johnny Flux szólógitáron; John Watson basszusgitáron; Bob Solly zongorán; Mick White dobon és végül, de nem utolsó sorban Jimmy Page (igen a Led Zeppelin gitárosa ekkor még mint stúdiózenész) ritmusgitáron működött közre.
A ,,B” oldalon hallható Davy Jones (And The Lower Third) zenészei között is találunk egy kuriózumnak számító stúdiózenészt, a billentyűs Nicky Hopkins-t. Kezdjük mindjárt a háttérénekesek személyével: Glyn Jones; Les Conn és a lemez producere, a legendás Shel Talmy. Denis Taylor gitározott; Graham Rivens basszusgitározott; Phil Lanchester dobolt és David Bowie - itt már Davy Jones néven - énekelt, szaxofonozott, szájharmonikázott.
Egy-egy eredeti példány a kislemezekből 5-600 angol fontba is kerülhet, már persze, ha szerencsés valaki! További érdekesség, hogy az első felvétel kivételével (,,I Pity The Fool”) a többi mind David Bowie saját szerzeménye. Nagy rejtély, hogy ezek a kislemezek miért nem lettek soha igazi slágerek? Elérkezett hát az idő a felfedezésükre. Aki egyszer is hallotta ezeket, annak dallamuk többé nem megy ki a füléből. Fantasztikusak.
