Colwell-Winfield Blues Band: Cold Wind Blues (1968)
Ezúttal az amerikai Colwell-Winfield Blues Band egyetlen nagylemeze kerül terítékre. Ismerkedjünk meg az ekkor, 1968-ban divatos olyan blues felvétellel, mely hangzásvilágában nagyban hasonlít a kortárs The Butterfield Blues Band zenekar alkotásaira, természetesen a szájharmonikát leszámítva. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos elektromos blues zene - fúvós szekcióval kiegészülve - megszólaltatva. Aki a ghánai-angol Osibisa együttest szereti, annak is bejön majd a fantasztikus hangzás!
Nem teljesen igaz, hogy egylemezes zenekar volt a Colwell-Winfield Blues Band, mivel 1971-ben, magánkiadás formájában kiadtak még egy nagylemeznyi zeneanyagot ,,Live Bust” címmel (ZA-ZOO/HGC-1). Igaz ezúttal Colwell-Winfield And Friends néven játszottak.
A ,,Cold Wind Blues” nagylemez zenei anyagát 1968-ban jelentette meg az MGM lemezkiadó Verve Forecast leányvállalata kizárólag sztereó változatban (FTS-3056). A zenei anyagot a New York City-ben működő Hit Factory stúdióban rögzítették. A felvételeken a hat zenekari tag játszott, nevezetesen: Collin Tilton (szaxofon, fuvola); Chuck Purro (dob); Mike Winfield (basszusgitár); Jack Schroer (szaxofon); Bill Colwell (gitár) és Charles ,,Moose” Sorrento (ének, zongora).
A nagylemez mind a hét felvétele jól sikerült, hangzása azonnal leköti hallgatója figyelmét, izgalmas dallamvilágot tár elénk. A stílus kavalkádban megtalálhatóak progresszív rock (Free Will Fantasy”; ,,Govinda”); jazz rock (,,Dead End Street”; és vérbeli blues (,,Got A Mind”; a címadó ,,Cold Wind Blues”; ,,Whole Lot Of Lovin’ ’’; ,,Going Down Slow”) zenei elemek.
Az olasz Akarma Records 2001-ben mind CD-lemez (Akarma AK-148), mind analóg lemez (Akarma AK-148) változatban újra megjelentette. Az előbbi változaton három kiadatlan felvétel, míg az utóbbi változat esetében - az eredeti nagylemez zeneanyagán felül - az előbbi változat utolsó két száma képborítós kislemez formájában is kiadásra került.
