Big Brother And The Holding Company: Big Brother And The Holding Company (1967)
Ismerkedjünk meg a legendás amerikai blues énekesnő, Janis Joplin pályafutásának kezdeteivel. Bizony-bizony, már 1966-ban beindult a zenei gépezet. Ekkor még neve nincs énekesnőnek számított, dehát valahol el kellett kezdeni.
Tehát 1965-ben megalakult a legendás, pszichedelikus rock és blues zene keverékét játszó Big Brother And The Holding Company. Miután Janis csatlakozott a négy fiúhoz, és létrejött a klasszikus felállás, leszerződtek a Bud Shad producer tulajdonában lévő, függetlennek számító Mainstream Records lemezkiadóhoz és 1966 szeptemberében, Chicagóban rögzítették a teljes zeneanyagot. Mivel a munkálatokat követően újrahallgatva a produktum nem aratott osztatlan sikert a zenészek körében, ezért ugyan ez év december 12-e és 14-e között ismét rögzítették a teljes nagylemez anyagot, ezúttal Los Angeles-ben. Na, ez már egészen jól hangzott!
Ahhoz képest, hogy milyen ütős lett a ,,Big Brother And The Holding Company” című nagylemez, mégsem aratott nagy sikert. Bízva a legjobbakban, a lemezkiadó - 1967. augusztus 23-án - mind monó (56099), mind sztereó (S/56099) változatban piacra dobta. Jó lenne egyszer azt a rejtélyt megfejteni, hogy mi a bánatnak vártak a kiadással ennyi ideig? Az angolok egyébként a Fontana Records gondozásában jelentették meg ugyancsak monó (TL-5457) és sztereó (STL-5457) változatban.
Az öt zenész szép munkát végzett. Janis Joplin énekelt és csörgődobozott; Sam Andrew gitározott, énekelt; James Gurley gitározott, énekelt; Peter Albin basszusgitározott és végül David Getz dobolt. Bátran mondhatjuk, hogy az 1967-es év egyik legegyénibb hangzású albuma született meg 1966 decemberében. Jó (,,Easy Rider”; ,,Intruder”; ,,Woman Is Losers”) és mégjobb (,,Bye, Bye Baby”; ,,Call On Me”; ,,Down On Me”; ,,Caterpillar”) számokat tartalmaz.
A nagylemez érdekessége, hogy rendkívül rövidre sikeredett, mindössze huszonnégy percesre. Ezt a fiaskót kívánta a Columbia Records (Columbia Limited Edition) 1970-ben pótolni, mivel az utánnyomás (LE 10205) már plusz két számot, jelesül egy kislemez anyagát (,,Coo-Coo”/,,The Last Time”) is tartalmazott.
Izgalmas zene, ezért az albumnak ott a helye minden komolyabb lemezgyűjteményben.
You Tube:
monó változat:
https://www.youtube.com/watch?v=OhWL2-PVLSA
sztereó változat:
