AUM: Bluesvibes (1969)
1968-ban alakult meg a rövid életű - nevét az univerzális relaxációs szóból (,,aum”) merítő - pszichedelikus blues rock trió az amerikai San Francisco-ban. Mindössze két nagylemeze jelent meg 1969-ben. Az elsőt (,,Bluesvibes”) a London Records leányvállalata, a Sire Records bocsátotta ki, a másodikat (,,Resurrection”) pedig egy nevenincs kis kiadó, a Fillmore Records (F 30002).
A ,,Bluesvibes” nagylemez felvételi munkálataira hét alkalommal került sor a kaliforniai San Mateo-ban lévő Pacific Recorders stúdióban, méghozzá Richard Gottehrer irányítása alatt. A hangmérnök pedig Ron Wickersham volt. Az album Egyesült Államokban kizárólag sztereó változatban került a lemezboltok polcaira (SES 97007).
Az angolok ugyanakkor - 1969 szeptemberében - a London Records által mind monó (HAK 8401), mind pedig sztereó (SHK 8401) változatban megjelentették. Alaposan feltehető, hogy az eredetileg sztereó felvétel került monósításra. Megjegyzendő, hogy ez jellemzően inkább fordítva szokott történni (álsztereó).
A hét felvételen Wayne ,,The Harp” Ceballos énekelt, gitározott, orgonált és szájharmonikázott; Ken Newell basszusgitározott és Larry Martin dobolt. Utóbbi két zenész az éneklésben is kivette részét.
A nagylemezen - egy számot kivéve - mindent a gitáros, azaz Wayne ,,The Harp” Ceballos szerzett. Az egy kivétel a legendás és sokak által feldolgozott (csak az ismertebbeket citálva: The Nashville Teens/1964; Blues Magoos/1966; Rare Earth/1969) John Loudermilk szerzemény, a ,,Tobacco Road” volt.
A több utánnyomás közül a legismertebb a liechtensteini Tapestry Records által 2007-ben megjelentetett változat (TPT 246) volt.
