Grateful Dead: Grateful Dead (50th Anniversary Deluxe Edition)

Grateful Dead: Grateful Dead (50th Anniversary Deluxe Edition)

Elérkezett annak az ideje, hogy az amerikai Grateful Dead együttes életében is útjára bocsássák az első stúdiólemezük 50. éves kiadását. Erre 2017. január 20-án került sor. Az eredeti album 1967 januárjában került rögzítésre négy nap alatt, míg az ötödik stúdióban töltött napot az élőben feljátszott felvételek keverési munkálataira szánták. Érthetetlen, hogy miért csak március 11-én került a lemezboltok polcaira az album. Az albumot a Warner Brothers lemezkiadó jelentette meg mind monó (WS 1689), mind sztereó (WS 1689) változatban.

Ismerve a korai albumaikat, és az azóta kiadott három újabb 50. évfordulós kiadványt, elmondható, hogy ezt a lemezt és a ,,Workingman’s Dead” (1970) címűt keverték eredetileg normális színvonalúra. Az ,,Anthem Of The Sun” és az ,,Aoxomoxoa” szinte hallgathatatlanul gyenge színvonalú lett. Ezt észlelve, ezen  albumok a Warner Brothers Records jóvoltából már 1971-től kezdődően időről-időre új keverést kaptak, a kívánt színvonalat mutatták. Az más lapra tartozik, hogy a bemutatkozó album korai keverése is kifejezetten jól sikerült!

A Rhino Entertainment lemezkiadó 2017-ben tehát úgy döntött, hogy a Grateful Dead rajongókat valami szokatlan 50. évfordulós kiadvánnyal örvendezteti meg. A bemutatkozó album kiváló felvételein kívül (első CD) kiadott egy CD anyagnyi (második CD), 1966. július 29-én és 30-án - a kanadai Vancouver-ben (British Columbia), a P.N.E. Garden Auditorium nevű helyen - rögzített koncertfelvételt. Megjegyzendő, hogy ezek a felvételek szinte stúdió minőségben szólalnak meg. Az 1967-es bemutatkozó album kilenc számából már ekkor profin eljátszottak hatot.

Az első CD-n helyet kapó bemutatkozó album számai hűen tükrözik a Grateful Dead zenei sokszínűségét. Vannak olyan számok, melyekre a pszichedelikus jegyek a jellemzőek (,,The Golden Road”, ,,Beat It On Down The Line”, ,,Cream Puff War”), mások meg kifejezetten blues-osra sikerültek (,,Good Morning Little Schoolgirl”, ,,Sitting On The Top Of The World”, ,,New, New Minglewood Blues”, ,,Viola Lee Blues”) és természetesen a folk vonal sem maradhatott el (,,Cold Rain And Snow”, ,,Morning Dew”).

Ha valaki szereti az igényes jó zenét, izgalmas hangzást, valamint az elektromos orgona lágy, mégis határozott játékát, annak ez a lemez egy főnyeremény lesz. A kifejezetten jó hangminőségű koncertfelvételek pedig rávilágítanak ama tényre, hogy miért jutott a Grateful Dead zenekar szinte azonnal lemezfelvételi lehetőséghez. Kellemes zenehallgatást kívánok hozzá.