Yes: Yes (1969)

Yes: Yes (1969)

Az 1969-es év talán egyik legérdekesebb alkotása volt az angol Yes zenekar bemutatkozó albuma. A progresszív rock stílusirányzat ekkor kezdte fénykorát élni. Mi is jellemzi ezt az albumot? Mindenekelőtt összetett zenei hangzás, fantasztikus hangszeres játék, egyedi zenei ötletek.

A felvételi munkálatokra a londoni Advisor Studios és Trident Studios helységeiben valamikor 1969 áprilisa és májusa között került sor. A nagylemez 1969. július 25-én került a lemezboltok polcaira az Atlantic Records jóvoltából. Az angolok kizárólag sztereó változatban adták ki (588190) egy végtelenül leegyszerűsített kinyitható borítóval.

Az amerikai változat (SD 8243) már egy fényképet tartalmazott a borítón, ahol a zenekar kissé archaikus környezetben volt ábrázolva, míg az angol borítónak együttes nevét tartalmazó szóbuboréka - kissé átalakítva - a hátoldalra került. De nem ez volt az egyedüli különlegessége az amerikai kiadásnak, mivel nem volt nyitható tokos és dj-k részére fehér címkével, ,,SEMPLE COPY NOT FOR SALE” felirattal, monó (8243) és sztereó keverésben egyaránt  kiadásra került. Érdemes lenne egy ilyen példányt meghallgatni! Mellesleg az ugyancsak angol Led Zeppelin együttes első négy albumának is volt monó dj-knek szóló keverése.

A felvételeken Jon Anderson (ének), Peter Banks (gitár, háttérvokál), Chris Squire (basszusgitár, háttérvokál), Tony Kaye (orgona, zongora) és Bill Bruford (dob, vibraphone) működött közre.

A lemez az évek során számtalan kiadást ért meg. Ezek közül kiemelendő a Rhino Records általi 2003-as CD változat, valamint a 2019-es Music On Vinyl kiadó által megjelentetett, narancssárga színű analóg duplalemez, mivel mindkettő tartalmazott hat olyan felvételt, melyek közül négy ez eddig kiadatlan volt, míg további egy felvétel kislemezen volt hallható, egy pedig demó kislemez ,,B” oldal volt.

Aki szereti az igényesen hangszerelt eredeti gondolatokat, különleges dallamokat, az ne habozzon a lemezgyűjteményét ezzel a kiváló alkotással gyarapítani.