A hónap lemeze - 2021 január

Két olyan amerikai együttes is volt az 1960-as évek végén, amelyikben hegedűs játszott. Az egyik a The Flock, a másik pedig az It’s A Beautiful Day volt. Az előbbi együttes úgynevezett fúziós rockot játszott, miként kortársai, a Chicago, avagy a Blood Sweat And Tears együttes. Az utóbbi együttes meg a San Franciso-i hangot képviselte zenéjével. Igazi pszichedelikus hippy együttes volt. Mindkét együttes legjobban sikerült albuma a nevükkel megegyező bemutatkozó album volt: ,,The Flock” (1969); ,,It’s A Beautiful Day” (1969)

You Tube:

https://www.youtube.com/watch?v=UDIow1srtow&list=PLNg0wSjGZ2wb3iBCnvgFAdKI1DDc6vJfy

https://www.youtube.com/watch?v=uM-PZ6wQTY4&list=PLRQKT-Cu2_2R8gkYYP_AvWORShwE7MR-E

Nem annyira köztudott, hogy az amerikai - jazz-rockot, vagy ha jobban tetszik fúziós rockot játszó - Blood Sweet And Tears együttes bemutatkozó 1967-ben felvett, de csak 1968-ban kiadott ,,Child Is Father To The Man” című lemeze még nem a klasszikus felállás énekesével, az angol-kanadai David Clayton-Thomas-szal készült. Ezen a lemezen főként az amerikai The Blues Project együttesből érkezett Al Kooper billentyűs, míg néhány szám erejéig az ugyancsak innen érkezett Steve Katz gitáros énekelt.

You Tube:

https://www.youtube.com/watch?v=KJKGi428IhM

Az amerikai Blues Magoos együttes 1969-es ,,Never Goin’ Back To Georgia” és 1970-es ,,Gulf Coast Bound” című albumai lettek a legjobban sikerültek. Az eredeti felállásból csupán a ,,Peppy” Castro énekes gitáros maradt meg, de az új felállás továbbra is öttagú maradt. Azonban az 1969-es album borítón már csak négyen szerepeltek, mivel az újonnan érkezett tagok közül Roger Eaton basszusgitáros kilépett a zenekarból. Az 1970-es nagylemez már vendég zenészekkel készült el, melyet követően feloszlottak.

A tagcserékkel együtt zenéjükből eltűnt a korábbi albumaikra jellemző beates, blues-os hangzás. Egy merőben új - enyhén jazzes, és funky-s – hangzás jelent meg. Fő szerepet kapott a vibrafon, valamint megjelentek a fúvós hangszerek. Izgalmas, meglehetősen intellektuális, bizonyos fokig pszichedelikus hangulatot árasztó zenei világ jött létre. Kissé az amerikai Santana zenekar stílusára emlékeztet.

You Tube:

https://www.youtube.com/watch?v=UVnZns0X2Kk

https://www.youtube.com/watch?v=boeACR2_oTM

Források: Columbia Records; ABC Records; www.en.wikipedia.org; www.discogs.com

Lemezajánló

Captain Beefheart And His Magic Band: The Legendary A&M Sessions (1984)

Az A&M Records úgy határozott 1984-ben, hogy az amerikai Captain Beefheart And His Magic Band zenekar néhány 1966-ban rögzített felvételét analóg lemezen kiadja (SP 12510). A felvételek egy része már korábban ismert volt, azonban így együtt az 1967 ,,Safe As Milk” album előtt készült felvételeket még nem adták ki.

Tulajdonképpen egy 45-ös fordulatszámú maxi lemezről van szó, mely mindössze öt felvételt tartalmazott még a Buddah Records-os időszak előtti időkből. A felvételek blues (,,Who Do Yo Think You’re Fooling”, ,,Frying Pan”, ,,Diddy Wah Diddy”) és pszichedelikus (,,Moonchild”, ,,Here I Am, I Always Am”) ihletésűek voltak. Letisztult és egységes zenekari játékról tanúskodtak. Előkészítették a terepet az 1967-es ,,Safe As Milk” nagylemezhez.

A felvételeken Don Van Vliet (Captain Beefheart) énekelt, szájharmonikázott, Doug Moon gitározott, Richard Hepner gitározott, Jerry Handley basszusgitározott, valamint Alex St. Clair Snouffer (négy számban) és Paul Blakeley (egy számban) doboltak.

A felvételek a későbbiekben több utánnyomáson is kiadásra kerültek. Az angol Edsel Records 1986-ban analóg lemezen, majd 2002-ben CD-lemezen újra kiadta őket. Értékes zeneanyag, mely komoly lemezgyűjteménybe való.

You Tube:

Ide kattintva hallgathatja meg!

Források: A&M Records, Edsel Records, www.en.wikipedia.org, www.discogs.com

Traffic: John Barleycorn Must Die (1970)

A Wikipedia téves megállapításával ellentétben a ,,John Barleycorn Must Die” lett az angol Traffic együttes 1970-es ötödik nagylemeze, mivel az 1969-ben negyedikként kiadott ,,Best Of Traffic” is ide számítandó!

Ismét trió felállásban rögzítette a hat számot lemezre a legendás zenekar. Dave Mason, mint az ismeretes, második alkalommal lépett ki az együttesből, de ezúttal végleg, és szólókarriert kezdett (,,Alone Together”). Ezzel ugrott a gitáros személye. Ezt a hangszert stúdió trükközéssel tudták pótolni, mivel a maradék három zenész a saját hangszerén kívül más hangszereken is játszott. A gitáros hiánya nem annyira feltűnő.

Ez lett az együttes első igazi jazz-rock albuma, mely azért bőven tartalmazott folkos elemeket is. Kellően akusztikus hangzású. A felvételekre 1970. február és április között a londoni Island Studios és Olympic Studios berkein belül került sor. A megjelenésre azonban 1970. július 1-ig várni kellett a rajongóknak. A maradék három zenész mindent bevetett a fenomenális hangzás érdekében. A zenekar vezetője Steve Winwood gitáron, basszusgitáron, orgonán, zongorán és ütőhangszereken, Chris Wood fuvolán, szaxofonon, ütőhangszereken, Jim Capaldi pedig dobon és ütőhangszereken játszik a felvételeken.

Átgondolt, egységes szerkezetű alkotás született a Traffic zenekar jóvoltából. Az első oldal nyitó felvétele, a ,,Glad” is ütősre sikerült, mely a végén kissé melankolikussá válik. Az igazi klasszis azonban a következő szám: a ,,Fredom Riders”, valamint a második oldalon hallható ,,Stranger To Himself” és a címadó ,,John Barleycorn Must Die” című számok. A maradék két szám se rossz.

Tipikusan olyan lemezről van szó, amelyik számtalan utánnyomást, illetve újrakeverést élt meg. A legutolsó komolyabb kiadvány a 2011-es megjelenésű dupla CD-lemezes Deluxe Edition volt. Ezen az eredeti albumon kívül további kiadatlan felvételek, valamint egy 1970. november 18-án és 19-én – a The Fillmore East koncertteremben – rögzített fellépés anyaga hallható. Érdemes ez utóbbi kiadványt, avagy magát az albumot minden komolyabb lemezgyűjteménybe beszerezni!

You Tube:

Ide kattintva hallgathatja meg!

Források: Universal UMC, Island Records, www.en.wikipedia.org, www.discogs.com

Melody Gardot: Sunset In The Blue (2020)

Ismerkedjünk meg egy sokaknak ismerős, azonban sokaknak mindez idáig ismeretlen amerikai jazz énekesnővel, az 1985. február 2-án született Melody Joy Gardot-val, akinek tehetségéhez kétség sem férhet. A ,,Sunset In The Blues” album nem az első alkotása. Két teljes CD-lemeznyi anyagot jelentetett meg az előadó magánkiadásként. Ehhez hozzájön még egy Verve Records és három Decca Records által kiadott nagylemez, melyet követően 2020. október 23-én jelent meg ötödikként a már említett - ugyancsak Decca Records által kiadott - album. Világviszonylatban legjobb helyezést a Swedish Jazz Albums listáján ért el, a harmadikat!

Aki nem ismerné, az énekesnő pályafutása egy 2003-as szerencsétlen baleset és az ahhoz kapcsolódó egész éven át tartó kezeléssorozatot követően kezdődött. A baleset következtében újra kellett tanulnia járni és beszélni, továbbá a látása és hallása is károsodott. Ennek következtében napszemüveg viselésére kényszerült, és sajnos a mai napig bottal él.

Szerencsére Melody Gardot nem hagyta el magát. Oly annyira nem, hogy a kórházban gitározni tanult, zongorázni meg már kilenc éves kora óta tudott.

Az isteni gondviselésnek és a rendkívüli gyógyulni akarásnak köszönhetően a balesetnek - a bottal közlekedést leszámítva - mára már nyoma sincs. Ami viszont van, kellemes megjelenés, gyönyörű, kissé duruzsuló hang, fantasztikus zenei aláfestés. Köztudott, hogy napjainkban oly sokan váltak híressé énekesként a jazz műfajban, hogy csak néhányat említsünk: Norah Jones, vagy Diana Krall. Nyilvánvalóan az ismertségüket, lemezeladási statisztikáikat meg sem közelíti, na de kit érdekel. Ami jó, az jó.

A Decca Records a ,,Sunset In The Blue” albumot mind CD-lemez (0742561), mind dupla analóg lemez (2LP 0742562) formátumban megjelentette. A különbség köztük abban nyilvánul meg, hogy a CD-lemez változat egy felvétellel (,,Little Something”) többet tartalmaz, vagyis tizenhármat. A zene akusztikus jellegű, néhol nagyzenekari betétekkel. Ez utóbbiakat a Royal Philharmonic Orchestra jóvoltából hallhatjuk. Ha ki kellene választani a legjobban sikerült számokat, akkor erre a címre az ,,If You Love Me”, a ,,C’est Magnifique”, a ,,Love Song”, a ,,You Won’t Forget Me”, az album címadó száma (,,Sunset In The Blue”), valamint a ,,From Paris With Love” esélyesek.

Nem tudni, hogy a lemezborító készítőjét mi vezérelte, amikor ezt a kifejezetten ocsmány, és semmitmondó borítót megalkotta. Ha ez egy másodosztályú punk együttes albumát ékesíti, akkor le a kalappal. Marketing szempontjából is valóságos öngól lehet egy ilyen rettenetes külső megjelenés. Mennyivel jobban fogyna belőle, ha magát az énekesnőt, avagy a lemez lényegéhez köthető kompozíciót ábrázolna.

Száz szónak is egy a vége, ha valaki nyugodt, kellemes, emberi hangulatú zenére vágyik, akkor irány a lemezbolt!

You Tube:

Ide kattintva hallgathatja meg!

Források: Decca Records, www.en.wikipedia.org, www.discogs.com