A hónap lemeze - 2023 október

Sea Train: Sea Train (1969)

Az egyik legeredetibb zenekar volt az amerikai, New Yorkban alapított The Blues Project. Kezdetben elektromos bluest, míg később inkább pszichedelikus rockot játszott. Zenekari felállása hol öt-, hol hattagú volt. 1968-ban a zenei életben nagy változások történtek. Nem volt ez másként a The Blues Project zenekar történetében sem. Három tag távozott. Al Kooper billentyűs, énekes és Steve Katz gitáros énekes a Blood Sweat &Tears együttesbe, Danny Kalb gitáros pedig Stefan Grossman gitárossal közösen készített felvételeket.

Az említett három kilépett zenész helyét John Gregory (ex-Mystery Trend); Don Kretmar és Richard Greene (ex-Jim Kweskin Jug Band) váltotta fel. Általuk egy artisztikusabb zenei világot létrehozó zenekar született meg.

A Sea Train zenekar bemutatkozó nagylemeze lényegében az utolsó The Blues Project album (,,Planned Obsolescence”/Verve Records/Forecast/FTS-3046) hangulatát hozta és a felvétel évében, 1969-ben jelent meg, de ezúttal nem a Verve Records, hanem a Herb Alpert vezetése és résztulajdonában álló A&M Records jóvoltából, és kizárólag sztereó változatban (SP 4171). Az angoloknál az Edsel Records által 1986-ban újfent kiadásra került (ED 196). Ez lett a zenekar legjobb nagylemeze, minden későbbi alkotás meglehetősen gyengécskének bizonyult (,,Seatrain”/1970; The Marble Messenger”/1971; ,,Watch”/1973).

Visszakanyarodva 1968-ba, a Verve Records korszakba, megalakult a ,,Sea Train” első felállása: John Gregory (gitár, ének); Don Kretmar (basszusgitár, szaxofon); Richard Greene (hegedű); és a már jól bevált két tag, Andy Kulberg (basszusgitár, fuvola) és Roy Blumenfeld (dob). A nyolc szám szövegét egyébként ez utóbbi két zenész, valamint egy állandó szövegíró, Jim Roberts szerezték. Jim egyébként háttérénekes is volt.

Az album hangulata egy az egyben visszatükrözi a ,,Planned Obsolicence” nagylemez hangulatát, akár annak folytatásaként is felfogható. Nagyszerű album, melyen a hegedű hangzása domináns, kissé country stílust kölcsönözve a számoknak. A dallamok merészek, ugyanakkor fülbemászóak.

A kezdő szám (,,Sea Train”) megteszi az alapvetést, csak úgy miheztartás végett. Tisztára olyan zenei világú, mint a The Blues Project volt! Csodálatos kissé country stílusú és melankolikus szám a ,,Let The Duchess No”. Szuper az ,,As I Lay Losing” című felvétel is! Fantasztikus az akusztikus gitáros ,,Rondo”. Érdekes zenei ötlet az instrumentális darab, a ,,Sweet Creek’s Suite” című szám. Torzítós gitár, szaxofon, fuvola, hegedű, igazi hangorkán! Összességében egy kiválóan megszerkesztett és izgalmas zenei világú nagylemezt hallhat, akinek módjában áll beszerezni. Sajnos a folytatás már nem érte el ezt a színvonalat és a tagság is folyamatosan cserélődött.