A hónap lemeze - 2023 december

Greatest Show On Earth: The Going’s Easy (1970)

Kevéssé ismert progresszív rock együttes volt az angol Greatest Show On Earth. Mindössze két nagylemeznyi zeneanyag maradt általuk az utókorra, melyeket egyezően, 1970-ben jelentettek meg. Igazi fúvósokkal megerősített zenét játszottak, kizárólag saját szerzeményekkel. Kitűnő hangzásukat a nyolcfős zenész gárda biztosította.

A ,,The Going’s Easy” nagylemez egy mestermű! Tudta ezt a zenekar lemezkiadója az EMI Records leányvállalata, a Harvest Records is, amikor 1970 év végén a piacra dobta kizárólag sztereó változatban (SHVL 783). (Talán ez volt az utolsó olyan éve az angol lemezkiadásnak, amikor még a leszerződött együttesek albumainak monó változatait is megjelentettek.)

A felvételi munkálatokra 1970 végén, a legendás (The Beatles: Abbey Road nagylemez 1969) Abbey Roadon található EMI Sudios-nál került sor. A felvételeken közreműködött Colin Horton-Jennings (ének, fuvola, akusztikus gitár, ütősök); Garth Watt-Roy (ének gitár); Norman Watt-Roy (ének, basszusgitár); Mick Deacon (orgona, zongora, ének); Ron Prudence (konga, dob); Dick Hanson, Tex Phillpotts és Ian Aitchinson (fúvós és ütősök).

A nagylemez nyitható borítóval jelent meg. A főszerep a vasúté volt. Kívülről, elölről egy vasúti kocsi belsejében, a közlekedő folyosón készült fotó látható, melyet feltehetően a nyolcadik tag fotózott. A hátoldalon ugyanennek a vasúti kocsinak az ablakába néznek be - egy másik szerelvény ablakából - a zenekar tagjai. Érdekes figyelemfelkeltő külső, melyhez egy hasonlóan érdekes belső kép is társul, melyen egy pályaudvar, vagy fedett vasútállomás látható.

A zenére rátérve, a hatszámos nagylemez nyitó, ,,Borderline” című száma fantasztikus ütőhangszeres és - wah-wah pedál effektes - gitár keltette hangorkánnal kezdődik. Már-már tesztlemezi magasságokba emelve a hallottakat. Kissé emlékeztet a közbeiktatott megszakítás (kiállás) az ugyancsak angol Fleetwood Mac együttes klasszikusára, az ,,Oh Well” című számra, valamint egy röpke pillanatra a gitár akkord a Deep Purple féle ,,Hush” (Billy Joe Royal) feldolgozás elejére. Persze tényleg csak nyomokban. Az énekhang és a fúvós szekció hangzásvilága hasonlatos a nagyszerű amerikai jazz rock zenét játszó Blood Sweat & Tears és a kanadai Lighthouse együttesekére.

A következő szám igen könnyed dallamvezetésű. A ,,Magic Woman Touch” az ugyancsak angol és folk rock zenét játszó Magna Carta együttes hangzását idézi első hallásra. Kifejezetten kellemes zene.

Az első oldal utolsó felvétele, a ,,Storytimes & Nursery Rhymes” is nagyon érdekes, mivel a lassú lírai részeket időről-időre hard rockos zenei betétek váltják.

A második oldal első száma, a ,,The Leader” kimondottan politikusoknak szánt kritika, melyben irántuk való sajnálat is tükröződik. A ,,Love Magnet” szép fuvolás bevezetővel kezdődik és egy jó kis jazz rock felvétellé alakul, számtalan improvizációval tarkítva. A ,,Tell The Story” is kellemes, könnyed kis zene egy fáradt nap utánra.

A nagylemez sem zeneileg, sem érték szempontjából nem egy kutyának dobandó alkotás. Egy-egy jobb állapotú példányért 150 angol fontot is elkérnek. Kifejezetten ajánlható az igényes lemezgyűjtőknek!