A hónap lemeze - 2021 március

The Searchers: Take Me For What I’m Worth (1965)

Az angol The Searchers együttes 1965-ben kiadta talán a legjobban sikerült albumát, mely nagy slágere címével megegyező volt: ,,Take Me For What I’m Worth”. A kiadó természetesen továbbra is a Pye Records volt. Ezt követően azonban évekig nem jelent meg nagylemezük, és valljuk meg, a vezető beat zenekarokat megillető babérokat is elveszítették. Úgy tűnik kifogytak a használható ötletekből.

A zenekar tehát elkészítette - a korábbiakhoz képest - sokkal letisztultabb hangzásvilágot mutató albumát. A Pye Records ezt a nagylemezt mind monó (NPL 18120), mind sztereó (NSPL 18120) változatban megjelentette. Megjegyzendő, az 1965-ös esztendő lehetett a vízválasztó az angol lemezkiadásban eluralkodott felfogásban, ugyanis korábban csak kevés előadót tiszteltek meg azzal, hogy nagylemezét sztereó változatban is közkinccsé tegyék.

Nos, ez a nagylemez egyszerűen lenyűgözőre sikerül. Eltűnt a korábbról már jól ismert, csitt-csatt, bimm-bumm hangzás. A számok hangszerelése igényessé vált. Már a lemezindító, ,,I’m Ready” című szám is eltér a megszokottól, jól megtáncoltatva hallgatója lábát! Ezt követően, kissé visszavesz a lendületből a zenekar és jobbnál jobb előadásban szólaltatja meg a már jól ismert slágereket. Egymás után következik az ,,I’ll Be Doggone”, a ,,Does She Really Care For Me”, a ,,You Can’t Lie To A Lier”, az ,,Each Time”, a ,,Be My Baby”, a ,,Four Strong Winds”, vagy éppen a lemez címadó felvétele, a ,,Take Me For What I’m Worth”.

Kiemelendő, hogy ezen az albumon azért fontos szerepet játszanak a saját szerzemények is! Ilyenek a ,,It’s Time”, a ,,Too Many Miles”, a ,,Don’t You Know Why” és a ,,I’m Your Loving Man”. Mind kitűnő, igényesen hangszerelt felvétel.

A nagylemez egy jól kimunkált, igényesen stúdiómunka. Hangzása egyszerűen bombasztikus. A felvételeken az ekkori zenekari tagok Mike Pinder (szólógitár), John McNally (ritmusgitár), Frank Allen (basszusgitár) és Chris Curtis (dob) működtek közre.

Az amerikai kiadás érdekessége, hogy az angol album felvételei - más felvételekkel kiegészülve - két önálló nagylemezen kerültek kiadásra a Kapp Records jóvoltából, természetesen monó és sztereó változatban egyaránt. Az első címe ,,No 4” (KL-1449/KS-3449) volt, és az angol nagylemez tizenkét felvételéből nyolcat tartalmazott, míg a másodiké - az angol címmel egyezően - ,,Take Me For What I’m Worth” volt (KL-1477/KS-3477). Ezen további három felvétel szerepelt az angol nagylemezről, ugyanakkor a ,,No 4” albumról átvette az ott hallható számok zömét. További érdekesség, hogy az előbbi kiadására 1965-ben, míg az utóbbiéra 1966-ban került sor. Más előadók lemezeivel is történt már ehhez hasonló, mint például az angol Small Faces együttes első két, a Decca Records-nál megjelent albumával (Small Faces/From The Beginning).

Ha valaki szeretne egy egységesen felépített, kiváló hangzású, egyben maradandó zenei élményt nyújtó nagylemezt meghallgatni, ne fogja vissza magát és szerezze be a ,,Take Me For What I’m Worth” című nagylemez mind monó, mind sztereó változatát, melyek között pusztán annyi különbség van, hogy egyik jobb, mint a másik!

Források: Pye Records; Kapp Records, www.en.wikipedia.org; www.discogs.com