A hónap lemeze - 2021 december

The Lovin’ Spoonful: Hums Of The Lovin’ Spoonful (1966)

Az Egyesült Államok egyik legjobb folk rock, beat, pszichedelikus zenei keverékét játszó együttese volt a Lovin’ Spoonful. Az 1966-os év bővelkedett kiválóan elkészített nagylemezekben, ezért nekik is nagyon oda kellett magukat tenni, ha sikert szerettek volna elérni az új alkotásukkal.

A ,,Hums Of The Lovin’ Spoonful” egy különleges, kevert zenei stílusú alkotás lett. Bátran mondhatjuk, az 1966-os év egyik legjobb nagylemeze került a boltok polcaira novemberben. Sorrendben a negyedik album. Nem mellékesen az amerikai Billboard Pop Album listáján 14. helyezést ért el. Az első két Lovin’ Spoonful nagylemez (,,Do You Belive In Magic”/1965; ,,Daydream”/1966) stúdiólemez, míg a harmadik egy filmzene (,,What’s Up, Tiger Lily?”/1966) volt. A felvételi munkálatokra 1966-ban került sor a Bell Sound Studios-nál és a Columbia Studios-nál az amerikai New Yorkban és Los Angeles-ben. A kiadó nem volt más, mint a Kama Sutra Records. E lemezkiadó kifejezetten zenei különlegességekre utazott.

Csodálatos tizenegy számot hallhat az albumon annak megvásárlója. Mi több, mind monó (KLP 8054), mind pedig sztereó változatban (KLPS 8054) élvezheti a felvételeket! Tulajdonképpen most is igaz az a szabály, hogy a monó dinamikusabb, a sztereó változat meg egyszerűen fenomenális. Van itt minden, vicces (,,Henry Thomas”), folk rock (,,Lovin’ You”, ,,Bes’ friends”, ,,Darlin’ Companion”), country (,,Rain On The Roof”, ,,Nashville Cats”), pszichedelikus (,,Coconut Grove”, ,,Summer In The City”), blues (,,Voodoo In My Basement”, ,,4 Eyes”), vagy egyszerűen csak pop zene (,,Full Measure”).

A felvételi munkálatokon hallható a négy kiváló zenész: John Sebastian (ének, háttérvokál, gitár, tizenkéthúros gitár, autoharp (harmonika és citera keveréke), zongora, orgona, harmónium, okarina, hawaii gitár, ír hárfa); Zal Yanowsky (szólógitár, ének, akusztikus gitár, bendzsó, slide whistle); Steve Boone (basszusgitár, nagybőgő, zongora, orgona, ütőhangszerek); valamint Joe Butler (dob, háttér vokál, ütőhangszerek), és rajtuk kívül vendégként: Henry Diltz (klarinét); Artie Schroeck (elektromos zongora) és Larry Hankin (doromb).

A ,,Hums Of The Lovin’ Spoonful” album számtalan kiadást ért meg, melyek között vannak CD-lemez (Repertoire Records/RR 4018-C (1989); Castle Communication PLC CLACD 193 (1990)), de még a ritkábban előforduló monó analóg lemez változatok is (Sundazed Records/LP 5509 (2015)!

Hiába, na, ez egy örök klasszikus! Nem mellékesen hallható rajta a talán legismertebb slágerük is, a ,,Summer In The City”, mellyel egyébként mind kanadai, mind az amerikai slágerlistákon 1. helyezést értek el.

Lemez címe:
Hums Of The Lovin' Spoonful
Előadó:
Lovin! Spoonful
Megjelenés dátuma:
1966
Műfaj:
Pop Rock / Klasszikus Rock
Források:
Kama Sutra Records; Repertoire Records; Castle Communication PLC; Sundazed Records; Sony Music; www.en.wikipedia.org; www.discogs.com
Youtube link
Kaleidoszkóp

1966 augusztusában, New Yorkban alapították meg a Project 3 Records lemezkiadót. Az embernek hirtelen semmi nem ugrik be, ami ismert előadó és ennél a lemezkiadónál jelentetett meg bármit is. Azonban, rövid gondolkodást követően máris eszünkbe jut két amerikai együttes, a The Critters és a Free Design.

You Tube:

Free Design: Kites Are Fun (1967)

https://www.youtube.com/watch?v=ddralJhwQEE&list=PLRQKT-Cu2_2QiNMfN1KtYsTQyJHT61NBa

The Critters: Touch’N Go With The Critters (1968)

https://www.youtube.com/watch?v=KL2MhXKlWqY

Az angol The Rolling Stones és az amerikai The Velvet Underground is felhasználta ugyanazt a gitárhangzást, dallamrészletet egy-egy számában. Az előbbi 1965-ben a feldolgozásában, melynek címe ,,Hitch Hike” volt, míg az utóbbi az 1966-ban felvett és 1967-ben kiadott első nagylemezén (The Velvet Underground & Nico) hallható ,,There She Goes Again” című számban.

You Tube:

The Rolling Stones: Hitch Hike (1965)

https://www.youtube.com/watch?v=L9PYvLM_TFY

The Velvet Underground: There She Goes Again (1966/1967)

https://www.youtube.com/watch?v=QbW39jwtewE

Két angol progresszív rock együttes is hasonló dallammal indította nagylemezét. Az előbbi a Van Der Graaf Generator (1970) volt, míg az utóbbi a Raw Material (1971). A kezdő akkordok szinte egybe csengenek. Nyilvánvaló tehát, hogy ki kinek adott zenei ötletet.

Van Der Graaf Generator: H To He, Who Am The Only One (1970)

https://www.youtube.com/watch?v=XQR6e_wpeiY

Raw Material: Time Is … (1971)

https://www.youtube.com/watch?v=gmIz-WDUST8

Források: Project 3 Records; Decca Records; Verve Records; Charisma Records; RCA/NEON Records; www.en.wikipedia.org; www.discogs.com

Vissza a cikkekhez
designed by peterteszary
Top magnifiercrossmenuchevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram