A hónap lemeze - 2020 november

Lemezajánló

Grateful Dead: Grateful Dead (The 50th Anniversary Deluxe Edition)

Elérkezett annak az ideje, hogy az amerikai Grateful Dead együttes életében is útjára bocsássák az első stúdiólemezük 50. éves kiadását. Erre 2017. január 20-án került sor. Az eredeti album 1967 januárjában került rögzítésre négy nap alatt, míg az ötödik stúdióban töltött napot az élőben feljátszott felvételek keverési munkálataira szánták. Érthetetlen, hogy miért csak március 11-én került a lemezboltok polcaira az album. Az albumot a Warner Brothers lemezkiadó jelentette meg mind monó (WS 1689), mind sztereó (WS 1689) változatban.

Ismerve a korai albumaikat, és az azóta kiadott három újabb 50. évfordulós kiadványt, elmondható, hogy ezt a lemezt és a ,,Workingman’s Dead” (1970) címűt keverték eredetileg normális színvonalúra. Az ,,Anthem Of The Sun” és az ,,Aoxomoxoa” szinte hallgathatatlanul gyenge színvonalú lett. Ezt észlelve, ezen  albumok a Warner Brothers Records jóvoltából már 1971-től kezdődően időről-időre új keverést kaptak, a kívánt színvonalat mutatták. Az más lapra tartozik, hogy a bemutatkozó album korai keverése is kifejezetten jól sikerült!

A Rhino Entertainment lemezkiadó 2017-ben tehát úgy döntött, hogy a Grateful Dead rajongókat valami szokatlan 50. évfordulós kiadvánnyal örvendezteti meg. A bemutatkozó album kiváló felvételein kívül (első CD) kiadott egy CD anyagnyi (második CD), 1966. július 29-én és 30-án - a kanadai Vancouver-ben (British Columbia), a P.N.E. Garden Auditorium nevű helyen - rögzített koncertfelvételt. Megjegyzendő, hogy ezek a felvételek szinte stúdió minőségben szólalnak meg. Az 1967-es bemutatkozó album kilenc számából már ekkor profin eljátszottak hatot.

Az első CD-n helyet kapó bemutatkozó album számai hűen tükrözik a Grateful Dead zenei sokszínűségét. Vannak olyan számok, melyekre a pszichedelikus jegyek a jellemzőek (,,The Golden Road”, ,,Beat It On Down The Line”, ,,Cream Puff War”), mások meg kifejezetten blues-osra sikerültek (,,Good Morning Little Schoolgirl”, ,,Sitting On The Top Of The World”, ,,New, New Minglewood Blues”, ,,Viola Lee Blues”) és természetesen a folk vonal sem maradhatott el (,,Cold Rain And Snow”, ,,Morning Dew”).

Ha valaki szereti az igényes jó zenét, izgalmas hangzást, valamint az elektromos orgona lágy, mégis határozott játékát, annak ez a lemez egy főnyeremény lesz. A kifejezetten jó hangminőségű koncertfelvételek pedig rávilágítanak ama tényre, hogy miért jutott a Grateful Dead zenekar szinte azonnal lemezfelvételi lehetőséghez. Kellemes zenehallgatást kívánok hozzá.

You Tube:

https://www.youtube.com/watch?v=PDJ9KnYcA9Q&list=OLAK5uy_mpihJdmK6eRl7s5NYz-ByebJbqvKNodVE

Források: Warner Brothers Records, Rhino Entertainment, Wikipedia, Discogs

The Doors: The Soft Parade/Stripped (2020)

2020. szeptember 26-án, a Record Store Day apropóján került kiadásra a The Doors együttes eredetileg 1969-ben kiadott ,,The Soft Parade” lemeze, illetve, hogy pontosak legyünk, annak egy drasztikusan újrakevert része. A címe is megváltozott, ,,The Soft Parade/Stripped”. Ezzel utalt a kiadó (Rhino Entertainment Company) arra a különleges keverésre, mely alapjaiban változtatta meg az album néhány ismert felvételének hangzásvilágát.

Azok kedvéért, akik nem annyira ismerik ezt az albumot, nem árt a figyelmet felhívni ama tényre, hogy nem egy szokványosra sikeredett, az Elektra Records jóvoltából 1969-ben kiadott ,,The Soft Parade” album. A felvételek zömét fúvós hangszerek és vonós hangszerek tették még különlegesebbé. Talán ennek köszönhető, hogy sok rajongónak egyáltalán nem tetszett, vagy pedig nem ez lett a kedvenc albuma. A stúdió felvételekre 1968. március 3-a és 1969. január 15-e között került sor.

A kizárólag analóg lemezen megjelent új kiadvány - a címével ellentétben - nem tartalmazza az eredeti albumon szereplő mind a kilenc felvételt, hanem csupán azokat, melyekhez fúvós és vonós hangszeres részeket kevertek utólag hozzá. Persze a cím második részéből adódóan most először hallhatjuk e néhány felvételt mintegy ,,levetkőztetve”. Csak a zenekar és egy- két vendégzenész működik közre. Az új lemez első oldalán hallható négy lecsupaszított szám (,,Tell All The People”, ,,Touch Me”, Runnin’ Blue”, Wishful Sinful”). Kissé szokatlanul szólnak, de nem rossz ez a hangzás sem. Más kérdés, hogy a zene hangulata egészen más lett így.

A második oldalon tulajdonképpen a ,,Tell All The People” szám kivételével ugyanezek hallhatóak, de a zenekar gitárosának, Robbie Kriegernek a rákevert gitárjátékával megerősítve. Ezen felül hallható még egy felvétel, a ,,Who Scared You” című. Ez az 1969-es ,,Wishful Sinful” kislemez ,,B” oldala volt eredetileg, azonban a 2019-ben kiadott 50. évfordulós kiadás CD-lemezen megjelent változatára bónusz számként került rá. Mivel itt is voltak fúvósok a felvételre rákeverve, ezért most anélkül hallható a szám. Fontos tudni még azt is, hogy valamennyi szám már egy évvel korábban hallható volt  ,,The Soft Parade” album 50th Anniversary Deluxe Edition változatán.

Érdekes kísérletbe fogott a lemezkiadó, de megérte a fáradságot. Különleges számokat hallhatnak a The Doors zenekar régi és új rajongói. Bár meg kell hagyni, hogy ha újfent felteszi valaki a fúvós és vonós szekcióval megerősített korábbi változatot, az új keverés ahhoz képest meglehetősen vérszegénynek bizonyul. Ennek ellenére jó lesz megszerezni,  főleg, hogy mindössze tizenkétezer darabot nyomtak belőle, méghozzá átlátszó vinilre.

You Tube:

Források: Rhino Entertainment Company, Wikipedia, Discogs