:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3059569-1443003195-4323.jpeg.jpg)
Sunday Funnies: Sunday Funnies (1971)
A Sunday Funnies bemutatkozó lemezére esett a választás. Az albumot a Motown Record Corporation leányvállalata, a Rare Earth jelentette meg 1971-ben (RS 526). A négytagú együttes nagyot alkotott. Tulajdonképpen soul-rock zenéről beszélhetünk, mely egy kissé a divatos progresszív rock irányzat irányába kacsintgat.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3059569-1443003306-7256.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3059569-1443003404-3165.jpeg.jpg)
A külső borítón és a belső borító bal részén Hieronymus Bosch képeinek részletei láthatók a számok címeivel. A gitár csak néhány alkalommal szólal meg. Leginkább billentyűs hangszerek, basszusgitár és dob hallható csörgődob kíséretében. Szépek a vokális megoldások. Azt is mondhatnánk, semmi extra, mégis egy dallamos, könnyen szerethető lemezt hallhatunk. Az album legjobb felvételei a ,,Walk Down the Path of Freedom”, ,,It’s Just a Dream”, ,,The Axe” és a ,,Child of Mine”.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3059569-1443003494-5428.jpeg.jpg)
A négy zenész, aki ezt a remekművet megalkotta: Richard Walter Kosinski (billentyűsök, ének), Richard Martin Michell (dob, ütőhangszerek), Richard Glenn Fidge (ének) és Ronald Clark Aitken (gitár, basszusgitár).
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3059569-1443003576-9971.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3059569-1443003657-3900.jpeg.jpg)
Források: Rare Earth, Discogs, Wikipedia
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-455621-1585657188-6988.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3609992-1513988824-7604.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-462466-1464284643-3601.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-605307-1200270321.jpeg.jpg)
Négy zenekar felvételében is szerepel eső és mennydörgés. Elsőként a The Kinks együttes Face to Face albumának ,,Rainy Day in June” (1966) című számában, majd a Deep Purple zenekar Shades of Deep Purple lemezének a ,,One More Rainy Day”(1968) számában, ezt követően pedig a Black Sabbath együttes azonos című bemutatkozó albumának nyitó számában (1970), végezetül a The Doors együttes L.A. Woman című albumának a ,,Riders on the Storm”(1971) című felvételében hallható.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2099107-1466080988-4959.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2302260-1275492922.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2084027-1307817764.jpeg.jpg)
Az angol Savoy Brown együttes öt nagylemeze jelent meg monó változatban is. Jellemzően ezek a változatok sokkal drágábbak voltak, mint a sztereók. Elsősorban az 1969-1970 időszakában kiadott Decca albumaikra volt ez igaz, így különösen a ,,Blues Matter” LK 4994 (1969), ,,A Step Further” LK 5013 (1969) és a ,,Raw Sienna” LK 5043 (1970) lemezekre.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2143534-1577136165-8303.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-10074229-1505291876-4049.jpeg.jpg)
A The Doors együttes 1967-es nagy slágere, az Elektra Records által kiadott ,,Light My Fire” kislemezen (EK-45615) jóval rövidebb volt, mint a bemutatkozó - a zenekar nevét viselő - albumon szereplő változat (EKL-4007 monó/EKS 74007 sztereó), ráadásul kizárólag monó keverésű volt.
Források: Discogs, Wikipedia
