:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1977530-1393241541-1212.jpeg.jpg)
The Colours: Colours (1968)
Ezúttal a választás az amerikai The Colours együttes azonos című 1968-ban kiadott albumára esett. Az együttes, annak ellenére, hogy amerikai, a nevét mégis angolosan írta le. Ezzel is az angol The Beatles együttes stílusával való szimpátiára utalt.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1977530-1393241548-6927.jpeg.jpg)
A lemez 1968 májusában a Paramounth Pictures Corporation leányvállalata, a Dot Records kiadásában jelent meg mind monó (DLP 3854), mind sztereó (DLP 25854) változatban. A monó keverést és annak promó változatát a lemezborítóra ragasztott címke jelezte. Feltehetően ebben az évben volt a lemezkiadónál a címkeváltás, mivel még a régi nagybetűs (sárga-rózsaszín-kék) változatban is kiadásra került, ugyanakkor már a modernebb keretben írt lemezkiadó névvel is megjelent.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3141825-1317692004.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3141825-1317692007.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1977530-1393241559-9775.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1977530-1393241570-1108.jpeg.jpg)
Kezdő zenekarhoz képest egy tökéletesen felépített egységes nagylemezt hallhatunk. Kellően pszichedelikus, kellően andalító, kellően art-rockos hangzású ahhoz, hogy az 1968-as hanglemezdömpingben derekasan megállja a helyét. Érdekes ötlet volt az album borítóján található képeken római katolikus papi ruhaszerű kosztümbe öltözni, rózsafüzérrel a nyakukban. Talán jobb marketinggel kellett volna próbálkozniuk, akkor sokan felkapnák a fejüket a zenekar nevének említése hallatán. Ebben a műfajban valahogy a Gary Puckett And The Union Gap együttes sokkal nagyobb népszerűségre tett szert.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-15119741-1586937346-9897.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-15119741-1586937450-9394.jpeg.jpg)
Az albumon Gary Montgomery zongorán, Rob Edwards gitáron, Jack Dalton gitáron, Carl Radle basszusgitáron és Chuck Blackwell dobon játszik. Az ezen felül hallható vonósok és fúvósok Dave Roberts rendezését dicsérik, mely által az amúgy is briliáns hangzás még tökéletesebbé válik. Az éneklést közösen oldották meg. Sajnos arra nézve nem áll rendelkezésre információ, hogy a feltehetően kaliforniai együttes a nagylemezét mely stúdióban rögzítette.
Nehéz kiemelni az album legjobb számát, mivel egységesen jó valamennyi. Ha azonban erre vetemedik az ember, akkor esélyes lehet a ,,Bad Day At Black Rock, Baby”, a ,,Helping You Out”, ,,Rather Be Me”, a ,,Brother Lou’s Love Colony”, avagy a ,,Lovin’ ”.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-8146478-1555630021-3834.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-8146478-1555630038-4757.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-8146478-1555629987-9371.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-8146478-1555629985-3506.jpeg.jpg)
Első hallásra is egy érdekes zenei világba kalauzol bennünket az szokatlan küllemű nagylemez, többszöri meghallgatásra pedig egyenesen lenyűgöz, főleg ha csönd van körülöttünk. Ott a helye minden komolyabb lemezgyűjteményben!
Források: Dot Records, Wikipedia, Discogs
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3458259-1331153274.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1213489-1201204308.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2784546-1473869795-9204.jpeg.jpg)
Ismert blues sztenderd az eredetileg az amerikai Bessie Smith által 1926-ban megénekelt ,,Me And My Gin” számból keletkezett ,,Gin House Blues”, melyet 1966-ban az angol The Animals együttes is feldolgozott. Az amerikai John Fred And His Playboy Band 1967-es ,,Agnes English” albumán hallható a ,,Sad Story” című - az előbbiekre döbbenetesen hasonlító - felvétel. Először szóljon Bessie Smith száma, majd a The Animals változat, azt követően pedig a John Fred And His Playboy Band zenekaré.
You Tube:
Ide kattintva hallgathatja meg!
Ide kattintva hallgathatja meg!
Ide kattintva hallgathatja meg!
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-709666-1275289286.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-9949943-1489086664-7857.jpeg.jpg)
Csak kevesen tudják, hogy 1968-ban két angol együttes is készített olyan albumot, melyen egy-egy szereplő köré szőtt történetet zenésített meg. Ilyen volt a Giles, Giles And Fripp zenekar ,,The Cheerful Insenity Of Giles, Giles And Fripp” album a maga Rodney Toady, valamint a The Small Faces együttes ,,Ogden’s Nut Gone Flake” albuma Happiness Stan nevű szereplőivel.
You Tube:
Ide kattintva hallgathatja meg!
Ide kattintva hallgathatja meg!
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2607424-1298729076.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-658912-1175888957.jpeg.jpg)
Az angol The Beatles együttesnek 1969-ben megjelent a legendássá vált ,,Abbey Road” című albuma. Minden idők egyik legjobb lemezét készítették el a feloszlásuk előtti évben. A címe egyébként az amerikai jazz gitárost, George Bensont is megihlette, mivel elkészítette a ,,The Other Side Of Abbey Road” című lemezét. A maga módján legalább annyira különleges alkotást hozott létre, mint a The Beatles együttes albuma.
You Tube:
Ide kattintva hallgathatja meg!
Ide kattintva hallgathatja meg!
Ide kattintva hallgathatja meg!
Források: Discogs, Wikipedia
Lemezajánló
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13455416-1555158228-7981.jpeg.jpg)
Wes Montgomery: Back On Indiana Avenue (The Carroll DeCamp Recordings)
Végre sor kerül a híres amerikai jazz gitáros, Wes Montgomery pályafutásának elején készült felvételeinek bemutatására. A szóban forgó felvételekre az amerikai Indiana-beli Indianapolisban került sor az 1950-es évek közepe és vége közötti időszakban. Nagy rejtély, hogy miért kellett a megjelentetéssel mostanáig várni.
A kiadást a Resonance Records vállalta magára. A huszonkét kiadatlan felvétel mind dupla analóg lemez (HLP-9036), mind dupla CD-lemez (HCD-9036) formátumban kiadásra került. A duplalemez kiadási dátuma az aktuális 2019-es Record Store Day-re esett, 2019. április 13-ára. Mindössze háromezer példányt nyomtak belőle.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13523208-1555813787-8003.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13523208-1555813789-3548.jpeg.jpg)
Az analóg változat első lemezének első oldalán négyes (gitár, zongora, nagybőgő, dob) felállásban készült felvételek voltak hallhatóak. A második oldalra trió és hatos (gitár, orgona, dob és ezek kiegészülve nagybőgővel, harsonával, szaxofonnal) előadásmódban felvett felvételek kerültek.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13455416-1555173560-9033.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13455416-1555173561-5309.jpeg.jpg)
A második lemez teljes egészében úgynevezett Nat King Cole stílusban játszó trió felvételeket tartalmazott. Tulajdonképpen ez négyes felállás. Nat King Cole zongorán játszott és énekelt, gitár, nagybőgő és dob kísérte. Na, ez utóbbira értendő a trió fogalma! Nos, ilyen felállással játszott Wes Montgomery is, csak a gitárt kísérte a másik három hangszer.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13455416-1555173558-8077.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13455416-1555173559-9487.jpeg.jpg)
A felvételeken Wes Montgomery gitároson kívül Mingo Jones és Monk Montgomery (basszusgitár), Paul Parker és Sonny Johnson (dob), Buddy Montgomery, Carl Perkins, Earl Van Viper és John Bunch (zongora), Melvin Rhyne (zongora, orgona), David Young (tenor szaxofon) és David Baker (harsona) működtek közre.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13455416-1555158230-8223.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13455416-1555173560-5332.jpeg.jpg)
A felvételek közül nehéz kiemelni bármelyiket is, mivel mind első osztályúra sikeredett. Ha mégis kiemelnénk néhányat, akkor azok között lenne a ,,Four On Six”, ,,’round Midnight”, ,,The End Of A Love Affair”, ,,West Coast Blues”, ,,Jingles”, ,,Whisper Not”, It’s You Or No One”.
You Tube:
Források: Resonance Records, Wikipedia, Discogs
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-5580379-1397131807-5861.jpeg.jpg)
Yes: Yes (1969)
Az 1969-es év talán egyik legérdekesebb alkotása volt az angol Yes zenekar bemutatkozó albuma. A progresszív rock stílusirányzat ekkor kezdte fénykorát élni. Mi is jellemzi ezt az albumot? Mindenekelőtt összetett zenei hangzás, fantasztikus hangszeres játék, egyedi zenei ötletek.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-4303842-1603481542-4131.jpeg.jpg)
A felvételi munkálatokra a londoni Advisor Studios és Trident Studios helységeiben valamikor 1969 áprilisa és májusa között került sor. A nagylemez 1969. július 25-én került a lemezboltok polcaira az Atlantic Records jóvoltából. Az angolok kizárólag sztereó változatban adták ki (588190) egy végtelenül leegyszerűsített kinyitható borítóval. Az amerikai változat (SD 8243) már egy fényképet tartalmazott a borítón, ahol a zenekar kissé archaikus környezetben volt ábrázolva, míg az angol borítónak együttes nevét tartalmazó szóbuboréka - kissé átalakítva - a hátoldalra került. De nem ez volt az egyedüli különlegessége az amerikai kiadásnak, mivel nem volt nyitható tokos és dj-k részére fehér címkével, ,,SEMPLE COPY NOT FOR SALE” felirattal, monó (8243) és sztereó keverésben egyaránt kiadásra került. Érdemes lenne egy ilyen példányt meghallgatni! Mellesleg az ugyancsak angol Led Zeppelin együttes első négy albumának is volt monó dj-knek szóló keverése.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13093818-1547938720-9492.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13093818-1547938727-6473.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-13093818-1547938729-8833.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3773703-1343858590-8058.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3773703-1437860339-7960.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3773703-1437860342-1460.jpeg.jpg)
A felvételeken Jon Anderson (ének), Peter Banks (gitár, háttérvokál), Chris Squire (basszusgitár, háttérvokál), Tony Kaye (orgona, zongora) és Bill Bruford (dob, vibraphone) működött közre.
A lemez az évek során számtalan kiadást ért meg. Ezek közül kiemelendő a Rhino Records általi 2003-as CD változat, valamint a 2019-es Music On Vinyl kiadó által megjelentetett, narancssárga színű analóg duplalemez, mivel mindkettő tartalmazott hat olyan felvételt, melyek közül négy ez eddig kiadatlan volt, míg további egy felvétel kislemezen volt hallható, egy pedig demó kislemez ,,B” oldal volt.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1661516-1235324521.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1661516-1387428421-8654.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-6822371-1429345032-7764.jpeg.jpg)
Aki szereti az igényesen hangszerelt eredeti gondolatokat, különleges dallamokat, az ne habozzon a lemezgyűjteményét ezzel a kiváló alkotással gyarapítani.
You Tube:
Források: Rhino Records, Atlantic Records, Wikipedia, Discogs
