:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-10865997-1505603948-4237.jpeg.jpg)
The Outsiders: Time Won't Let Me (1966)
A megtisztelő címet ezúttal a The Outsiders nevű amerikai együttes bemutatkozó "Time Won’t Let Me” című lemeze érdemelte ki. A címet viselő szám pedig az együttes legismertebb slágere lett.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-10865997-1505603951-1339.jpeg.jpg)
Az album felvételeire az 1965-1966 közötti időszakban került sor, kiadását pedig a Capitol Records vállalta, mely 1966 májusában dobta piacra mind monó (T 2501), mind sztereó (ST 2501) változatban. E kiadó lemezeit mindig is a hangfelvételek kiemelkedő színvonala jellemezte, mely ezúttal is tetten érhető.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-10865997-1505603953-9959.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-10865997-1505603956-5656.jpeg.jpg)
A zenekar érdekes felállású volt, mivel nem volt kezdetben - így különösen ezen a lemezen - állandó dobosa. Az album borítón csupán négy zenész képe látható, azonban a későbbi lemezeken már öt zenészé. Ami viszont bizonyos, hogy a felvételeken hallhatóak voltak a zenekar tagjai, Sonny Geraci (ének), Bill Bruno (szólógitár), Tom King (ritmus gitár), Mert Madsen (basszusgitár, szájharmonika), Ronald Harkai (dob), továbbá alkalmi stúdió zenészek.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-13677961-1567307112-6285.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-13677961-1567307115-1267.jpeg.jpg)
A lemez legnagyobb slágere természetesen a "Time Won’t Let Me” című felvétel volt, szép számmal tartalmazott feldolgozásokat is, úgy mint a "Keep On Running” (Spencer Davis Group), a "Listen People” (Herman’s Hermits), a "She Cried” (Jay and The Americans), valamint a "Maybe Baby” (Buddy Holly) számok.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-13677961-1567307124-3944.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-13677961-1567307130-7098.jpeg.jpg)
Források: Discogs, Wikipedia
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-375980-1529198468-2598.jpeg.jpg)
Az angol The Four Pennies zenekar 1964-es kislemez A oldala volt a "Black Girl” című felvétele, mely, valljuk be őszintén, nem sok vizet zavart, azonban – valamely rejtélyes okból – az amerikai grunge rock zenét játszó Nirvana zenekar is repertoárjára tűzte. Tulajdonképpen ez a változat az ismert.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-493758-1417030097-9025.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2188399-1522297268-9905.jpeg.jpg)
Három olyan felvétel is akad az angol beat zenekarok számai közül, melyben fellelhetőek disszonáns dallamok. Az egyik a The Four Pennies zenekar bemutatkozó albumán (1964) hallható "Come To Me” című felvétele, a másik kettő pedig a The Hollies együttes kislemez B oldalai voltak, úgy mint a "Keep Off That Friend Of Mine” (1964) és a "Nobody” (1965).
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-651143-1522060938-7224.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3293551-1336998704-1233.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-5641603-1438298621-3910.jpeg.jpg)
Nagy sláger volt a ’60-as években a "Kansas City” című felvétel, melyet számos angol zenekar feldolgozott. Legjobban ezek közül a The Applejacks, a The Beatles, a The Freddie and The Dreamers, The Herman’s Hermits felvételei sikerültek.
Források: Discogs, Wikipedia
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2314333-1439785419-7437.jpeg.jpg)
