:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2264293-1292155352.jpeg.jpg)
The Kinks: Kinks (1964)
A választás ezúttal a The Kinks zenekar bemutatkozó albumára esett. A lemez minden gyűjtő számára kötelezően beszerzendő alapmű, mely kiválóan reprezentálja az angol rhythm and blues stílust. A felvételek három különböző helyszínen kerültek rögzítésre, de ez az album egységes felépítését érdemben nem érintette. Elsőként az ,,I Took My Baby Home” szám felvétele készült el 1964. január 24. napján a Pye Studios No. 1-nál, melyet a ,,You really Got Me” szerzemény felvétele követett júliusban, ezúttal a IBS Studios-nál. A fennmaradó felvétel augusztusban a Pye Sudios No. 2-nál került rögzítésre.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2264293-1387783586-2906.jpeg.jpg)
Az album összesen tizennégy számot tartalmazott. A zenekar feldolgozta Chuck Berry (,,Beautiful Delilah”, ,,Too Much Monkey Business”), Bo Diddley (,,Cadillac”) klasszikusait, de néhány saját szerzeményt is tartalmazott, mint például a ,,So Mystifying”, a ,,Just Can’t Go To Sleep”, a ,,Revenge”, a ,,Stop Your Sobbing”, illetve a már említett ,,I Took My Baby Home”, ,,You Really Got Me”. Kissé szokatlannak számít, hogy a lemez producerének, Shel Talmy-nek két önálló szerzeménye is rögzítésre került (,,Bald Headed Woman”, ,,I’ve Been Driving On Bald Mountain”).
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2264293-1387783595-6050.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-2264293-1387783604-7707.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-3464253-1499869845-2210.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-3464253-1499869850-5912.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3464253-1574357919-5090.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3464253-1574357922-2911.jpeg.jpg)
Az album mind az Egyesült Királyságban, mind az Amerikai Egyesült Államokban monó és sztereó változatban kiadásra került. Az előbbi helyen a tizennégy számos változat 1964. október 2-án került a lemezboltok polcaira a Pye Records (NPL 18096/NSPL 83021) jóvoltából, míg az utóbbi helyen a Reprise Records (R-6143/RS-6143) gondozásában 1964. novemberében már egy rövidebb, tizenegy számos változatban és ,,You Really Got Me” címmel lehetett megvásárolni.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-4675040-1596815761-1652.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-4675040-1596815801-2564.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-4675040-1596815841-8613.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-4675040-1596815843-4307.jpeg.jpg)
A lemezen közreműködött a két Davies testvér Ray (ritmus gitár) és Dave (szólógitár), valamint Pete Quaife (basszusgitár), Mick Avory (dob), valamint stúdió zenészek, úgymint a gitáros Jimmy Page (Led Zeppelin) és az orgonista Jon Lord (Deep Purple).
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-14545454-1576766863-7283.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-14545454-1576766864-8925.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-14545454-1576766865-1464.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-14545454-1576766864-2352.jpeg.jpg)
Források: Discogs, Wikipedia
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-5206286-1514921958-3596.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-10155890-1492593384-2274.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-6162942-1447499301-9678.jpeg.jpg)
Bizonyára sokan ismerik Aynsley Dunbar dobost, azt azonban csak kevesen tudják, hogy pályafutása igazán John Mayall együttesében indult be. Ezt azonban megelőzte a The Mojos zenekar és ezt követte a Jeff Beck gitáros által vezetett együttes. Mayall-nak egyik legjobb lemezén, az ,,A Hard Road” (1967) működött közre a The Bluesbreakers tagjaként. Együttműködésük nem tartott soká, mert máris átigazolt Jeff Beckhez. Ekkor került rögzítésre, a ,,Tallyman” és a ,,Rock My Plimsoul” című felvétel.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-11161688-1511011950-9431.jpeg.jpg)
2017-ben volt a The Moody Blues zenekar ,,Days Of a Future Passed” című mára már klasszikusnak számító albumának 50. éves évfordulója, mely alkalmából megjelenésre került az eredeti elveszettnek hitt sztereó keverés mind CD-n úgynevezett ,,Deluxe” kiadáson (Deram 670 089-7), mind pedig 180 grammos lemezen (Deram-578-660-0).
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-399668-1211404776.jpeg.jpg)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-3488112-1391463133-8201.jpeg.jpg)
Az amerikai pop zene kiváló reprezentánsa volt a The Byrds zenekar. Harmadik nagylemezük egyik kiemelkedő felvétele volt az ,,Eight Miles High”. Nevezhetjük a címe okán akár ,,űrzenének” is az egész albumot, melynek a ,,Fifth Dimension” címet viselte és 1966 egyik legjobb albumának számított. Azt csak kevesen tudják, hogy a hivatkozott felvétel a holland Golden Earring nevű zenekarra olyan inspirálóan hatott, hogy 1969-ben azonos című albumot készített, mely magát a felvétel feldolgozást is tartalmazta a maga progresszív-rockos módján.
Források: Discogs, Wikipedia
