A választás az angol The Honeycombs együttes azonos címet viselő egyben bemutatkozó lemezére esett. A felvételeket 1964-ben rögzítették, és a tizennégy számot tartalmazó albumot Nagy-Britanniában a Pye Records jelentette meg 1964. szeptember 25-én kizárólag monó (NPL 18097) keverésben, míg az Egyesült Államokban először a Vee Jay Records, majd pedig a Interphone Records dobta piacra mind monó (IN-88001), mind sztereó (INS-88001) változatban.
A zenekar elsősorban a Burns cég által gyártott gitárokat használta. Ennek a gitárnak – főként a tizenkét húros változatának – volt egy igen különleges csilingelő hangzása, melyhez még társult az elektromos orgona is. De az igazi különlegessége a zenekarnak a női dobos személyében rejlett.
A lemezen olyan slágerek voltak, mint a "Colour Slide”, a "Have I The Right?”, a "That’s The Way”, vagy a "Leslie Anne”.
Az albumon hallhatóak voltak: Denis D’Ell (ének), Alan Ward (szólógitár), Martin Murray (ritmusgitár), John Lantree (basszusgitár) és testvére, Honey Lantree (dob).
Források: Discogs, Wikipedia
1.
Az angol The Honeycombs együttesnek megvolt a maga sajátos zenei stílusa, mely sokat köszönhetett az egyedülálló hangzású Burns gyártmányú gitároknak. E márkának volt köszönhető a speciális csilingelő hangzás például a bemutatkozó album (Pye Records, 1964) "Colour Slide” című számában. A Brian Poole and The Tremeloes második, "Twist and Shout” című albumán (Decca Record Company, 1963) hallható volt egy szinte teljesen azonos hangzású felvétel, melynek "Keep On Dancing” volt a címe.
2.
A legendás twist király, Chubby Checker számos kis- és nagylemezt készített, azonban vitán felül állóan a két legjobb felvétele a "The Twist” (1960) és a "Let’s Twist Again” (1961) volt. Mindkét felvétel szinte táncba hívja az embert, a házibulik nincsenek meg nélkülük, kitűnő hangulatot csinálnak. Egyébként a felvételek a Parkway Records gondozásában jelentek meg.
3.
A hatvanas években nagy divat volt olyan lemezeket készíteni, melyek házibulikban kiküszöbölték a disc jockey folyamatos igénybevételét, ismert slágerek blokkokban történő lejátszását tették lehetővé. A számok meg voltak kissé rövidítve és egymásba voltak már a lemezstúdióban keverve. Jó példa ilyenre a Brian Poole and The Tremeloes zenekar "Big Big Hits of ’62”(1963), valamint a Freddie and The Dreamers zenekar "Sing-Along Party” (1965) című albuma.
Források: Discogs, Wikipedia